Településünk, lakhelyünk

Mi az Alföld területén, a Kiskunsági Homokhátságon egy pusztai faluban, Bugacon élünk. Ez a kis község egészen fiatal, ez évben lesz hivatalosan 64 éves. A települést az itt elfutó vasút "hozta létre". Ugyanis először csak az állomás és a szén és víztároló épült fel,

e köré települtek folyamatosan az emberek.












 Nevéről: A kun kódex szerint a "Buga" szó bikát jelent, a Bugac (esetleg Bugacs) bikával foglalkozó egyént.
1391-ben tettek róla említést egy oklevélben de már az Árpád-korban is létezett, neve alapján valószínűleg az 1241-42-es tatárjárás után a kunok alapították. 1910-ben jelölték ki faluhelynek, egészen 1950-ig Kecskeméthez tartozott, ezután már önálló településként működött.

Árpád-kori eredetét a falu mellett folytatott ásatás bizonyítja, amikor is több ékszert, kegytárgyat valamint korai pénzérméket találtak a régészek (akiket Rosta Szabolcs vezetett) Pétermonostoron. Korábban ez egy temető volt amit a felszínre hozott csontvázak is bizonyítanak.

A Bugaci ménes híres és  lovasai is.Itt található a bugaci  ménes, mely  közel száz lóból  áll, fajtája kisbéri félvér.Megtalálhatjuk a pusztán az őshonos magyar állatokat: mangalicát, szürkemarhát, rackanyájat.

Régen és Most

A pusztán található a Karikás Csárda nevű vendéglő, mely 1993 óta működik. Egyszerű nádtetős, fehér falú, akár régebben a parasztházak. Különösen ügyelnek a tradicionáls pusztai ételekre. Itt megtalálható szinte minden az egyszerű lebbencslevestől a pörköltön át, egészen a gulyáslevesig.

Bugac a legismertebb magyar puszták egyike, máig az őshonos magyar háziállattartás egyik központi területe. A Kiskunsági Nemzeti Park része, ahol a kiemelkedő természeti értékű ősborókás mellett homoki erdők és homokpuszták, mocsarak, lápok, nedves kaszálók és szikes puszták váltakoznak. A táj képe sok helyen még ma is az egykori erdős pusztákat idézi. Az Alsópuszta és a Bugaci Nagyerdő a piros kereszt és a piros sáv jelzésű turistautakon látogatható. A piros kereszten haladva juthatunk el a kilátótoronyig, ahonnan szép panoráma nyílik az ősborókásra. A terület fokozottan védett, ezért csak a kijelölt túraútvonalon látogatható.

A mészben gazdag változatos formakincsű homokfelszín értékes növényvilágnak adnak otthont. Jellemző fajok a borzas len, a homoki kikerics, a homoki nőszirom, a piros madársisak, a tartós szegfű és a gyapjas csüdfű. Rovarvilága is nagyon gazdag. Érdekessége a fűrészlábú szöcske egyetlen alföldi előfordulása. Hüllőfaunája nemzetközi szempontból is jelentős az itt élő, veszélyeztetett parlagi vipera miatt. Leggyakoribb emlőse az üregi nyúl.

Pásztormúzeum 1975-ben épült meg Kerényi József - a szárazmalmokat idéző - terve alapján a Bugaci Pásztormúzeum, mely azóta is a nemzeti park leglátogatottabb kiállító egysége. A nomád pásztorélet hagyományos eszközeit a kiskun-félegyházi Kiskun Múzeum kölcsönözte. A kör alakú bemutató tér közepén álló címerfa a legelőterület jelzésére szolgált. Mellette az egyetlen épen maradt eleséges taliga látható. A tárlókban fából, csontból, bőrből, illetve fémből készült használati tárgyak, népi hangszerek láthatók.

A kontyos kunyhó köré félkörívben elhelyezett enteriőr a pásztorszállások hangulatát idézi. A diorámákban a bugaci puszta és a homoki erdők élővilága elevenedik meg.





2 szobor is található a faluban mindkettő a játszótér közelében, így a gyerekek játék közben is tanulhatnak történelmünkről.

Petőfi-szobor:

 

Szent István-szobor: